Naponta harminctonnányi áru – 8-10 tonna édes és sós apró sütemény, valamint 20-21 tonna nápolyi – kerül ki a rákospalotai üzemből, és ez a mennyiség mind azonnal gazdára is talál. „Mindig frissen csomagolunk, raktárkészletünk tulajdonképpen nincs is” – érzékelteti a gyorsan pörgő napi rutint Fajván Péter kereskedelmi igazgató. Vele együtt öten vezetik a mintegy 250 főt foglalkoztató családi vállalkozást: a tulajdonosok, Benei László és felesége, lányuk, Fajvánné Benei Kinga és fiuk, ifj . Benei László. Mindenkinek megvan a saját, jól definiált feladatköre. A családi felállás erőssége, hogy nincs nagy bürokrácia, és így gyorsabb a döntéshozatal, valamint adott a sikeres üzletvezetéshez elengedhetetlen bizalom és összetartás is – sorolta Fajván Péter. Hátránya ugyanakkor, hogy nehéz kikapcsolni: hétfőtől szombatig, reggeltől estig a gyárban vannak, és gyakran a hét végén is a vállalkozás az ebédtéma.

Van is miről beszélgetni. Több mint száz éve és a mostani budapesti központtól pár száz kilométerrel keletebbre kezdődött a Benei és Társa Kft. története. Berettyóújfaluban már az 1900-as évek elején jó neve volt a Benei cukrászdának. A tulajdonosok később Debrecenbe, majd Budakeszire költöztek, ahol 1983-ban a saját házuk garázsában indították a vállalkozást, és pár évvel később már az országos hálózattal rendelkező ÁFÉSZ-, a Közértvagy a Csemege-láncba szállítottak. A rendszerváltás után aztán felpörögtek az események: beindult az automatizálás, 1992-ben állították üzembe az első ostyakészítő gépsort, 1995-től már exportra is termeltek – mára a forgalom több mint harmada bonyolódik a külfölddel, elsősorban Ausztriával. Ezt az arányt szeretnék a következő időszakban ötvenszázalékosra növelni, főleg a határon túl elérhető sokkal magasabb profitráta miatt.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a jelenlegi, rákospalotai telephelyre költözés volt az eddigi legnagyobb lépés a Benei és Társa Kft. életében – sok fejlesztés után, 2000-ben indult meg a termelés, ekkor már több mint százfős létszámmal. A menynyiségi szintlépéshez szükséges beruházásokat főleg saját erőből oldották meg, mindössze egy alkalommal nyertek fejlesztésre pénzt – emlékezett vissza a kereskedelmi igazgató. Ekkor mintegy kétmilliárd forintos – pályázati, saját és külső forrásból származó – invesztícióval új gyártócsarnokot építettek, modernizálták a termelési infrastruktúrát. Kiléptek tehát a manufakturális keretek közül, mégpedig úgy, hogy a minőségből nem adtak alább. A hazai és a nemzetközi piac is a prémium kategóriába sorolja ötven éve változatlan receptúra alapján készülő termékeiket – ami elengedhetetlen ahhoz, hogy nyugaton is labdába rúghassanak. Fontos a több lábon állás: a Benei sütemények és nápolyik mintegy harmada kerül a külföldi és magyar nagy áruházláncok saját márkás árujaként a polcokra, a termékek nagyobbik része pedig a jól csengő Benei név alatt fut.

Exportra főleg a környező államokba szállítanak. A legnagyobb piacuk, mint írtuk, Ausztria, ahol főleg a süteményeket keresik, mivel a nápolyipiac telített. Összesen tizenkét országba, egyebek mellett Szlovéniába, Bulgáriába és Horvátországba szállítanak, de ad hoc jelleggel küldenek árut az Egyesült Államokba is, ide a hosszabb szavatosságú nápolyit exportálják. Fél éve pedig beindult az „Ázsia-expressz”. Fajván Péter elmondta: először megijedtek a kínai piac nagyságától, de mivel „csak” Sanghajt terítik – a város népessége önmagában majdnem háromszor akkora, mint Magyarországé –, még bírják kapacitás sal. Az európai áruk, bár jóval drágábbak, mint a helyi termékek, előnyben vannak Kínában, mert híresek szigorú minőségbiztosítási rendszerükről, a genetikai manipulációtól való mentességről. Szükségük is van a külföldön elérhető, a magyarországihoz képest mintegy ötször akkora árrésre a jövedelmező működéshez a kereskedelmi igazgató szerint. Keményen érintette ugyanis az édesipari cégeket, így a Benei és Társát is a népegészségügyi termékadó (neta) bevezetése. A teher havi szinten 15-20 millió forintot vesz ki a kasszából, amit gépesítésre is lehetne fordítani – mutatott rá a szakember az ágazat fejlődését gátló tényezőre. Emiatt kénytelenek a határokon túl behozni a lemaradást – de kizárólagosan nem akarnak exportra termelni, büszkék arra, hogy magyar vállalatként nőtték ki magukat.

A családi habitusból adódóan a közvetlen kapcsolatot preferálják a partnerek és a vevők esetében is. Ezt az is mutatja, hogy a tulajdonosok személyesen végzik a termékkóstoltatást az áruházakban és zsebelik be a dicséreteket a fogyasztóktól. „Tudjuk, honnan jöttünk, mi is kicsiben kezdtük, ezért ugyanúgy kezeljük a kis vevőket, mint a nagyokat” – mondta Fajván Péter. Házhoz megy a saját fl ttás, „Benei” feliratos autó is: zöldség-gyümölcsösökbe, kisboltokba, éjjel-nappalikba, sőt cukrászdákba is direkt szállítanak, fontos fogyasztói visszajelzésekhez jutva.

Komoly hangsúlyt fektetnek a minőségbiztosításra: a saját márkás termékek és a nemzetközi szállítások miatt is külön ellenőrzéseket folytatnak, évente több alkalommal. Nemrég pedig új piaci szegmenseket céloztak meg: kóser és laktózmentes nápolyit is készítenek.

Munkaerő-igénye s gyártási folyamatról lévén szó, nem tudunk elmenni az egész gazdaságot sújtó munkaerőhiány problémája mellett. Fajván Péter elmondta, hogy jelenleg ez az egyik legnagyobb kihívás a számukra. Míg régen egy-egy álláshirdetésre annyian jelentkeztek, hogy ötven-száz méteres sorok alakultak ki a bejáratnál, most lasszóval kell fogni az embereket. A dolgozók nagy része nem alkalmazott, hanem kölcsönzött munkaerő, akikre az ágazatra jellemző szezonális, főleg a karácsonyi időszak előtt felfutó kereslet miatt támaszkodnak. A tapasztalatok alapján azonban nem lehet velük precízen előre tervezni, ami veszélyezteti a termelési célokat is: nem engedhetik meg maguknak ugyanis, hogy elveszítsék a megrendelők bizalmát egy-egy késedelmes szállítással. A dolgozók hiánya, a kapacitásgondok és a piaci igények minél teljesebb kiszolgálása miatt folyamatosan törekednek a gépesítés továbbfejlesztésére, a folyamatok még jobb automatizálására. A robotikát már jó ideje nem csak a technológiaigényes autóipar használja – a rendkívüli precizitással dolgozó édesipari robotokkal gyakorlatilag nullára csökkenthető a selejtszám, biztonsággal és gyorsan tudják kiszolgálni a vevők igényét az újdonságok, speciális termékek iránt.