A 90-es évek közepén Fáy Zsolt informatikus néhány társával egy takarékszövetkezetet gründolt, bízva abban, hogy a gazdaság átalakulásához jól fog jönni egy rugalmas, helyi döntési központú, kkv-kat finanszírozó pénzintézet. Jól egyensúlyoztak a jövedelmezőség és a kockázatok kötélpályáin, és ha lassan is, de biztosan fejlődött a kis cég. Mindig vigyáztak rá, hogy a bank likvid legyen, és alaposan elemezték az ügyfeleket, mielőtt folyósították a hitelt. Szinte teljesen kimaradtak a devizahitelezési őrületből, áldják is eszüket és szerencséjüket.

A fejlődéshez tőke és bankengedély kellett, ezért 2008 szeptemberében 30 százalékos részesedéssel bevették a Caja Navarrát, a spanyol takarékbankot, amely tőkét emelt a szövetkezetben, így bankká tudott alakulni. A spanyolokat 2013-ban kivásárolták, és újból az alapítóké lett a döntő hányad: Fáy Zsolté és Rostás Attiláé egyaránt 44-44 százalék.

A spanyolok ismertették meg őket a közösségi bank koncepcióval: nemcsak az a cél, hogy nyereséget termeljenek, hanem az is, hogy a fenntartható fejlődést finanszírozzák, és a nyereségből visszaadjanak a közösségnek. A MagNet imádja a zölden is nyereséges projekteket és a környezettudatos cégeket. Ha az ember belép az Andrássy úti épületbe, máris egy kis botanikus kertben találja magát, az igazgatósági szint pedig egy zöld zuhatag. Minden év tavaszán a MagNet levelet küld ügyfeleinek, amelyben megmutatja, mennyit keresett rajtuk. Ennek 10 százalékát az illető internetes felületen eljuttathatja több tucat közhasznú társadalmi szervezet, alapítvány számlájára. Ezek között politikai egy sincs.

A MagNet Bank nem tartozik a nagyok közé a piacon. Viszont azon nagyon kevesek között tartják számon, amelyek mindig nyereségesek voltak. Mérlegfőösszege 125 milliárd, betétállománya 83 milliárd, hitelállománya pedig 50 milliárd forint. Sok NHP-s hitelt folyósít, a nemzeti banki forrásállomány további 20 milliárd. A bank tőkéje félévkor 8,5 milliárd forintra rúgott. Az első hat hónapban közel 1,5 milliárdos nyereséget könyveltek el, ami kiváló megtérülést sejtet az egész évre nézve.

E mögött akad egy egyszeri tétel, amely a Korona Kredit és a vele szemben álló követelés megvásárlásából adódik. A MagNet Bank ügyesen akvirál: 2013-ban megvette a Banco Popolare di Verona hazai leánybankját, 2014- ben a CE Faktor követeléskezelő céget, amelyet nemrégiben – az állományt kiemelve – továbbértékesített, az idén pedig a Korona Kreditet Somfai Róberttől. Mindegyik tranzakció érdemben emelte a pénzintézet tőkéjét.

Az informatikus-matematikus Fáy Zsolt a bankot alapvetően IT-vállalatként fogja fel. A számok birodalmában érzi magát otthonosan, a katonaságnál az őrségben háromjegyű számokat szorzott össze. A MagNet nincs jelen hatalmas marketingbüdzsével az utcán, de 4000 internetes bankoló megkérdezése a hazai pénzintézetek közül az ő felületét hozta ki a legjobbnak. A 14 budapesti és környéki fiókban 40 ezer ügyfelet szolgál ki, ezek között két ezret hitelez. Az összegek több mint 80 százalékát kis- és középvállalatoknak nyújtja. A tőke kezd a növekedés korlátjává válni; a vezetőség azon gondolkozik, hogy jövőre vagy 2018-ban a tőzsdére megy és 2-3 milliárd forintnyi új részvényt bocsát ki.

A MagNet igen stabil. A közösségi bankokra jellemző, hogy a fellendülés éveiben – amikor mások akár 20 százalék felett is járnak – 8-12 százalékos profitrátát produkálnak, de a sanyarú években sem esnek 7-9 alá. Az igazgatóság csaknem 25 éve lényegében ugyanazokból áll. Az annak idején 28 évesen bankelnökké vált Fáy Zsoltot Csányi Sándorral egyetemben a nagy túlélők között tartja számon a szakma.

A MagNet Bankban nemigen látni öltönyös embert. A munkatársak kényelmes viseletben, szinte családias légkörben dolgoznak. A takarítónő véleménye: „Tudja, én sokfelé törlöm a port. A többi bank tele van stresszes, feszült emberrel. Itt a dolgozók mosolyognak, mindenki barátságos. Jó ide bejönni.”