Barabás Árpád tulajdonos, ügyvezető

Miután leszerelt a seregből, és kőművesként munkába állt, Barabás Árpád gyorsan rájött, hogy az alkalmazotti élet nem neki való. Ezért, ahogy akkoriban mondták, kiváltotta az ipart, és kőműves vállalkozóként kezdett dolgozni. „Abban a hónapban ismertem meg a feleségemet, aki az első pillanattól ott volt mellettem és segített a papírmunkában, számlákat, ajánlatokat készített, segített a szerződéskötésben” – elevenítette fel Barabás Árpád. A családi összefogás gyümölcsözőnek bizonyult, hamarosan megvásároltak egy közművesített telket Veszprémben, majd egy negyedköbméteres betonkeverővel belevágtak a transzportbeton gyártásba. A királynék városáról elnevezett kis vállalkozásban kezdetben öccse és apósa vett részt a munkában, de gyorsan növekedett. Pár év múlva jött egy erősebb betonkeverő, a fiatal cégvezető pedig már azon törte a fejét, hogyan tudná az üzem kapacitását száz százalékban kihasználni. Ekkor jött rá, hogy nem csak folyékonyan, vagy földnedvesen, hanem késztermékként is el lehet adni a betont. Így jött először a különféle üreges elemek-, zsalukövek-, pince-falazóelemek-, majd amikor látta, hogy ezzel ugrásszerűen nő a kihasználtság, 1998-tól a térkő gyártása.

Akkoriban ez már egy divatos terméknek számított Magyarországon, viszont a fizetésekhez képest drága volt.
„Saját magunknak terveztük meg a gépet, amivel elkezdtük a gyártást, mivel itthon még nem lehetett kapni, Nyugat-Európában pedig számunkra elérhetetlenül drágák voltak” – emlékezett vissza Barabás Árpád. A saját tervezésű gépnek viszont megvolt az az előnye, hogy az utolsó csavarig ismerték, nem okozott problémát a szervizelése. A térkőgyártás annyira bevált, hogy a kétezres évek elején, amikor a nagy nyugati betongyártók betörtek a magyar piacra, a cégvezető már könnyű szívvel tudta eladni a transzportbeton-üzletágat, mivel belátta, hogy ezen a pályán nem tud azokkal a nagyhalakkal versenyezni, akik országszerte tíz, húsz, vagy akár negyven keverőüzemmel rendelkeznek, az üzletből befolyt pénzt pedig a térkőgyártásba fektette.
„Akkor az egy elég komoly tőkét biztosított nekünk, amiből nem új házat, vagy autót vettünk, hanem egyből visszaforgattunk a cégbe. Akkor épült fel a cég mostani telephelye, a gyártócsarnok, és vettünk belőle Ausztriában egy vadonatúj térkőgyártó gépet is. Mai szemmel nézve ez ma már egy kis játékszernek tűnik, de akkor hatalmas előrelépést jelentett” – emlékezett vissza a tulajdonos.

Térkövet készíteni nem egyszerű folyamat, de van egy hatalmas előnye a betongyártással szemben. Sokkal kevesebb a versenytárs, és nincs olyan gyilkos árverseny. Beton és beton között az egyetlen különbség az ár, a térkőnél megjelenik a forma, esztétikai hatás, a vevő mérlegel, melyik tetszik neki jobban. És Barabás Árpád megálmodott egy olyan terméket, amely gyorsan elnyerte a vásárlók tetszését. Ez volt a Téglakő. „Az embereknek nagyon tetszik a kisméretű tégla, szemet gyönyörködtető kerítést lehet vele falazni, díszkutat lehet belőle rakni, virágágyást keríteni. Épülethomlokzatnak, vagy éppen lábazatnak is megállja a helyét. Egy univerzális eszköz, de a hagyományos téglának van egy hatalmas hátránya. A hidegben szétfagy. A Téglakő erre a problémára kínál megoldást, ugyanis az anyaga beton, viszont úgy néz ki, mint egy tégla.

A Téglakő bombasiker lett, gyakorlatilag berobbant a piacra. Magunk is meglepődtünk, hogy milyen sebességgel. 2009-ben egész évben 700 ezer négyzetméter térkövet gyártottunk, ehhez képest szeptemberben, amikor elkezdtük forgalmazni a téglakövet, egy hónap alatt eladtunk belőle 10 ezer négyzetmétert. Októberben 20 ezret, utána 30-at. Év végéig elértük a százezres értékesítést egy olyan termékkel, amit abban az évben kezdtünk el gyártani” – mutatott rá a cégvezető.

A Téglakő ötletes, antikolt színezésének köszönhetően azt a hatást keltette, mint a bontott tégla, ami megmozgatta a kertépítők fantáziáját. Annyira, hogy a következő évben már félmillió négyzetméter kelt el belőle, a cég eladásain belül mindent lesöpört a piacról. Mivel csak a Téglakő nevet lehetett levédetni, ezért a többi gyártó is lekoppintotta, de addigra a Barabás Téglakő már megkapta a legnagyobb elismerést, amit termék kaphat. Az emberek összekötötték a gyártóval, mint egykor a stihl fűrészt, annyira, hogy a mai napig kapnak megkereséseket, ha a konkurens gyártók termékével kapcsolatban panasz merül fel, egyeseket alig lehet meggyőzni, hogy nem Barabás-téglakövet vettek.

„Jól jött ez a siker akkor, amikor a 2008-as válság leginkább éreztette a hatását. Számunkra a mélypont 2010-12 között volt, hiába termelt papíron nyereséget a cég, akkora visszaesés volt, hogy ha nincs a Téglakő, amit az átlagos térkőnél egy kicsit nagyobb nyereséggel lehetett termelni, aligha éltük volna túl” – hangsúlyozta Barabás Árpád, aki azt mondta, akkor három év alatt tízet öregedett. Így viszont sikerült túllendülni a krízisen, az építőipar pedig újra fellendült, és szépen fejlődik azóta is. Most újra érezhető egy megtorpanás, az elszabadult energiaárak miatt a cement, ami egy borzasztó energiaigényes termék idén 37 százalékkal drágult, ami a céget is erősen érinti, nem csoda, hogy emelkedett a térkő ára. A Barabás Téglakő Kft. öt éve hatalmas átalakulásba kezdett, tanácsadók bevonásával alakul át professzionálisan működő céggé, amit a termelés számadatai is visszaigazolnak. Barabás Árpád mára teljesen kivonult az operatív munkából, felnőtt gyerekeivel a családi tanácson keresztül irányítják a vállalatot, amit a menedzsment vezet. A cégvezető fontosnak tartja a tulajdonosi és a napi operatív vezetés szerepköreinek elkülönítését, úgy látja, a tulajdonosnak nem az a feladata, hogy a bevételt eltapsolja, hanem hogy megszabja a stratégiai irányokat, amit a menedzsment végrehajt. A munkát és a kitartást egyébként is fontosabbnak tartja a szerencsénél, szerinte egyszer-kétszer lehet valamibe jól belenyúlni, de az évtizedek óta tartó sikersztorik mögött kemény munka áll.